Tűk a párnában

Magányos ingatlanközvetítőként azt tapasztaltam, hogy ebben a szakmában igazán csak az tud érvényesülni, az tud sikeres lenni, aki tartozik egy irodához. A kezdeti csalódásom miatt azonban - azt hiszem érthetően - bizalmatlanná váltam.

Még mindig úgy gondoltam, hogy megpróbálok egyedül érvényesülni, és ha szükséges, akkor hajlandó vagyok váltani. Mivel az eladásokban nem tudtam az általam várt sikereket elkönyvelni, ezért úgy döntöttem, hogy áttérek az albérletek értékesítésére. Megkerestem néhány irodát, akik az ingatlanok kezelésével foglalkoztak.

Igaz, hogy az eladásból nagyobb a haszon, de be kellett látnom, ami nem megy, azt ne erőltessük. A bérbe adás kevesebb haszonnal jár, de adott esetben könnyebb, gyorsabb és biztosabb.

Ebből az időszakból is vannak olyan történeteim, amit egyszer a klubban el kell mesélnem. Az éppen aktuálisan megüresedett lakásra kellett bérlőt találni. Az ingatlankezelő iroda berögződött álláspontja az volt, hogy a lakás mindegy, hogy éppen milyen állapotban van, ha megtaláljuk a bérlőt, majd utána fogja rendbe tenni, kitakarítani. Hónapokon keresztül így mutattuk meg a bérlőknek a kiadó lakásokat. Az előző bérlő által hagyott, kitakarítatlan, koszos, rendetlen, elfogadhatatlan állapotban. Ezzel nem igazán értettem egyet, de nem volt mit tenni, meggyőzhetetlenek voltak a rendrakással kapcsolatban. Ha azt akartam, hogy (minimálisan) kedvező színben tüntessem fel az érdeklődő előtt az ingatlant, kénytelen voltam időt és energiát fordítani arra, hogy elfogadható állapotba hozzam a lakásokat. Minden megtekintés előtt legalább egy órával korábban érkeztem a helyszínre, hogy adott esetben átrendezzem, kitakarítsam, vagy legalább mutatható állapotba hozzam az ingatlant.

Egy ilyen rendrakás, átrendezés, takarítás alkalmával tudatosult bennem, hogy milyen veszélynek teszem ki magam ezzel a tevékenységgel. Éppen egy kanapé párnáinak rendberakásával, visszahelyezésével és takarítása közben talált apró injekciós tűk megtalálása tudatosította bennem, hogy itt akár emberéletekről lehet szó. Jelen esetben az enyémről is. Merthogy ki tudja ki, mikor, és mire használta ezeket a tűket? És az, hogy milyen fertőzést, vagy betegséget kaphatok el tőle? Véletlenül. Akkor döntöttem. Nem csinálom tovább.