Mintha hazajárnék...
Már túl a sokadik eladáson, az elégedett eladók ajánlásával érkezett egy megbízásom egy különleges ingatlanra. Jól eső érzés, hogy valaki elégedett a munkáddal, és téged ajánl az ismerőseinek, mint lehetséges megoldást a problémáira.
Így találkoztam az Újlipótvárosban egy fiatal
házaspárral, akik eldöntötték, hogy eladják szeretett lakásukat, mert
annak az árából szeretnének tovább lépni. A férjnek valami
stukkós-gipszes vállalkozása volt, ami igazán nyilvánvalóan
meglátszódott a lakásuk kialakításában is. Nagyon szépen felújított
lakás volt, de abszolút egyedi jellegű. Mondhatni már mediterrán
jellegű, görög ihletésű, oszlopokkal, stukkókkal, szobrokkal
teletűzdelve. A 60 körüli négyzetméterű, kétszobás lakásban több tonna
gipsz volt felhalmozva görög stílusban és ötletekkel. Nem volt giccses,
de az értékesítésben mindenképpen meghatározó volt, hogy csak olyan vevő
jöhet számításba, akinek hasonló az ízlése. Nagyon szimpatikus házaspár
volt az eladó. Szívesen találkoztam velük, adtak a szakmai
véleményemre, és bíztak bennem, hogy megtalálom a vevőjüket. Nem
gondolkodtak egy percig sem abban, hogy más ingatlanosnak is adjanak
megbízást az értékesítésre.
Nagyon sok energiámat és pénzemet fektettem
az ingatlan eladásába, mert úgy gondoltam, hálával tartozom a sorsnak,
hogy a tulajdonosok megbíznak a szakmai tudásomban. A szituáció igazán
egyedi volt, de úgy éreztem, hogy a közösen kialakított ár és a lakás
egyedisége megérdemel ennyi befektetést.
Néhány hónap munkája meghozta a
gyümölcsét. Megtaláltam a vevőt minden résztvevő elégedettségére.
A
végén számvetést készítettem, mert úgy éreztem, hogy már úgy járok a
lakásba a mutatásokra, mintha haza járnék. Hatvannyolcszor mutattam meg a
potenciális érdeklődőknek, akik között volt olyan, akit én beszéltem le
arról, hogy megvegye, és olyan is, hogy a tulajdonosokat beszéltem le
arról, hogy a vételi ajánlatot elfogadja.
Azt gondolom, hogy végül az,
aki megvette, jogosan érdemli meg, hogy ilyen lakásban éljen, mert tudja
értékelni a kialakítását.


